Részletek Dr. Tóth Antal Ph.D egyetemi docens véleményéből:

Áttanulmányozva a 380 oldalas szakkönyvet, a következő általános megjegyzéseket lehet tenni:

1. A könyv széleskörű, szakmailag megalapozott tartalommal, illetve az ezzel szorosan összefüggő formai elemekkel kívánja az olvasóval megismertetni a szervezetek (vállalatok, intézmények) információ-áramlási rendszerét és az azokat támogató informatikai folyamatokat, melyek mint információ-technológiai elemek jelennek meg. Ez a folyamat az egyszerű adatrögzítéstől az adatfeldolgozáson és az adattároláson keresztül egészen az „adatbányászatig” terjedhet!
2. A fenti folyamatot, a gyakorlati példák sokaságával „felturbósítva” több száz oldalon viszi végig a szerző, amelyet a könnyebb megértés érdekében, három logikusan szerkesztett és szorosan egymásra épülő, szint keretében kívánja az olvasóhoz fokozatosan eljuttatni.
   • Az első, bemutató szint karikatúra-szerű ábrák és „történetek” (esettanulmányok) segítségével felvezeti a következő két szint rendszertechnikai, vezetői információs rendszerbeli, controlling és információ technológiai fogalmait és összefüggéseit.
   • A második szint már felsőfokú ismeretet kíván adni a vállalati az üzleti információ- technológia területén, az első szint ábráira és történeteire (esettanulmányaira) többször is visszahivatkozva.
   • Végül a harmadik szint már az üzleti információ továbbfejlesztési irányait jelöli ki megfelelő, un. megvalósítási gyakorlati példák bemutatásával.
3. Kritikai észrevételek és ajánlások
   • A réteges (a több egymásra épülő szintek) szerkesztési logika, egyrészt könnyebbé teszi az olvasónak az anyagban való eligazodását, ismereti szintjének fokozatos fejlesztését, másrészt viszont az egyes rétegek oda és visszahivatkozásai (főleg a bemutató rész ábráira és esettanulmányaira utalva!) igen nehézkessé teszik a 380 oldal kezelését (pl. az oda-vissza lapozással stb.)
   • A Bemutató első szint karikatúrái igen találóak, kár hogy a tréfás rajzok közé rendszerábrák is kerültek (Lásd: 12. rajz). A rajzok homogén karikatúra jelege „ütősebb” lenne!
   • A második szint, amely alapvetően definitív elemeket tartalmaz, a magasabb tudásszintet reprezentálva,- talán a könyv legfontosabb fejezeteként jelölhető meg.
   • Kár, hogy egyes definíciók nincsenek megfelelően kifejtve, pl. maga az „Információ- technológia”, annak vállalati és szélesebb körű általános értelmezésében. Ide sorolhatnám csak mintegy kiemelésként a rendszertechnika és a kibernetika definitív összekapcsolásait.

   A legmagasabb információs szint a „VezInfó” ezt támogatja többek között a „Controlling”, amely információs eszközrendszere a „Vezetői számvitel”, amely mintegy „hídként” ráépül a „Pénzügyi-számvitelre”.

   A VezInfó nem csak a controlling információkat használ, hanem információkat kaphat még közvetlenül a Pénzügyi-számviteltől és más alrendszerektől is (pl. a marketing, a humán erőforrás, a kereskedelem-logisztika stb.)
   • A Pénzügy-számvitel információs rendszere teljesen független a Controllingtól (A folyószámla könyvelés, az analitikai könyvelések, a szintetikus főkönyvi könyvelés – mind- mind akár külön is, de együttesen is önálló szoftverrendszert alkotnak). A „Mérleget” tehát a könyvelés a Vezetői számvitel informatikai rendszerének igénybevétele nélkül is elkészítheti!
   • A harmadik szint talán a könyv leginkább kidolgozott fejezetrésze. Itt óhatatlanul tetten érhető a szerzőnek több területen végzett informatikai rendszerszervező gyakorlata.

Összegezve:

A könyv, a felsorolt esetleges javítandó, finomítandó részek figyelembevétel mind szakmailag, mind pedig formailag megfelelő színvonalú.

Megjegyzés: A terjedelem miatt inkább a gyakorlatban tevékenykedő informatikai szakembereknek javaslom a könyvet. (Az egyetemi és a főiskolai hallgatók nem szívesen forgatnak több száz oldalas irodalmat.)

Budapest, 2011. 09.01.
Dr. Tóth Antal Ph.D
egyetemi docens